Sajtó ...... Press
Only Hungarian language

A ló meghal, a rugók kipattannak

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány támogatásával, óriási érdeklődés mellett nyílt meg Féner Tamás fotóművész Jelképek erdején át című kiállítása a budapesti Ráday utcában található 2B Galériában. A megnyitóra oly sokan voltak kíváncsiak, hogy a galériában egy tűt - vagy stílusosan szólva: egy rugót - sem lehetett volna leejteni. A rugót azért említem, mert a tárlat egyik szimbólumáról van szó, amely olyan nagyszerű fekete-fehér képeket ihletett, mint az IKEA-macesz avagy a Széder; Vasszöcske; Direkt össze-vissza; és A pörgettyű (gimmel, shin).

A megnyitót Parti Nagy Lajos, korunk Poeta Unicusa tartotta, aki beszédét azzal kezdte, hogy "kívülállóként" mindig rácsodálkozik arra a gyönyörű különbségre, ami egy kiállítás képei és a megvalósult, megrendezett kiállítás között van. Pedig nincs min csodálkozni - tette hozzá -, hiába ugyanaz a tartalom, más a tér, a hely, mások a méretek, tán a szerterakott kéziratok és a könyv különbsége ilyesmi, netán korrektúra és könyv viszonya.

A képernyőmön nézegetve a fotókat, a hajdani iskolai feladat jutott eszembe: "mondd el a saját szavaiddal, mit látsz a képen." S hogy elmondani mennyire nem lehet, esetleg körülírni, körül- tűnődni. Egy fénykép zanzája még reménytelenebb, parodisztikusabb dolog, mint egy versé, vagy regényé - mondta a költő. - Szigorú, kissé kassákos verseket kéne talán köréje írni, gondoltam, a hal meghal, a rugók kipattannak, s fejünk fölött elrepül a Madeleine-féle (ikeás) teasütemény, és így tovább, bár hogy Kassák mit gondolt Proustról, nem tudom, de a konstruktivisták szelleme, természetesen elsősorban Moholy-Nagyé, itt lebeg e fotográfiák fölött, a gyönyörű parafrázisoktól függetlenül is, amik Moholy-Nagy apró halfejekből fehér tányérra kirakott konstrukcióját fogalmazzák újra.

Parti Nagy Lajos elárulta: Féner avval küldte át neki e kiállítás meghívóját, hogy "ez, kérlek, maga a rituális konstruktivizmus".

Nem hatalmazott föl rá, én mégis továbbadom, mivel pontos meghatározásnak, sőt jellemző alcímnek érzem a Baudelaire-i cím alatt - jegyezte meg -, komoly és ironikus, émikus és étikus, szóval eléggé féneri ahhoz, hogy ha oly nagyon ki akarok indulni valamiből, ebből induljak ki.

A költő érintette Féner képeinek azon jellegzetességeit, hogy a fotókon nincsen ember, amit egy igazi "partinagyos" fordulattal tett rendbe:

Hát hogyne lenne itt az ember, épp annyira, mint egy üres cellafolyosón. Itt van minden konstrukcióban, többszörösen is. Úgy is, hogy Fénernek mindig erős jelenléte van, állítson ki bármit, lépjen hátra bármennyire, nagyon intenzíven van ott, benne, mögötte. A tálisz, az imasál szigorúságában és bolyhosságában, a bennfoglalt időben ott az ember, aki hajdan imádkozott alatta, és ott van a pászkában, aminek szintén nagyon erős az emlék-előhívó képessége, több proustnyi, amit előhív, hogy mértékegységet is mondjak.

A tárlatot Jerger Krisztina rendezte, a nézőképeket Mrűz Lilla készítette, a művészt tanácsaival segítette: Almási Miklós, Juhász Ferenc, Kovalovszky Márta és Kovács Péter. Megtekinthető április 7-ig.

"JELKÉPEK ERDEJÉN ÁT..." Ezzel a Charles Baudelaire versrészlettel jellemezhető leginkább Féner Tamás bemutatásra kerülő munkáinak lényege, amely egyben kiállításának címe is. Megszoktuk, hogy fotóin, megannyi történetet, sorsot, jelenséget jár körül. Professzionális felkészültség, a témák maximális ismerete, elmélyült odafigyelés és empátia jellemzi sorozatait. Most is, látszólag szekvenciákban gondolkodik, de témaválasztása leszűkül, a forma, a ritmus, a konstrukció veszi át a prímet. Ezek a feszesen megfogalmazott "csendélet-történetek" a geometriára, a belső feszültségre alapoznak. Visszaköszönnek ugyan eddigi érdeklődésének tárgyai is, a zsidó kultúra néhány rekvizituma, mint az imasál, vagy a macesz, igaz, magasan elemelve, új kontextusba helyezve őket. A kiállítás a nagy elődökre is utal, a hal-fej csendélet Moholy-Nagy László előtt tiszteleg, de megjelenik Pécsi József előképe is. A tárlat öt témában járja körül Féner Tamás, erre a kiállításra készült képeit. (Jerger Krisztina, a kiállítás kurátora)

Kácsor Zsolt
2017. március 21.