Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Az optimista komolytalanság esélyei

Egy 2006-os kiállítás, amely a Sztálin szobor témájára vonultatott fel verziókat, most egyfajta remake formájában megismétlődött. A projekt apropóján az egyik kiállító művész szövegét közöljük.

Szobrászok 1956.no2.
2B Galéria, Budapest, 2017. február 7-ig.

A 2B Galéria nemrég újra programjára tűzte azt az először 2006-ban megrendezett kiállítását, amelynek címe Szobrászok és Csillagászok volt. Tíz éve az 1956-os forradalom 50. emlékévének hivatalos programjai között szerepelt. Most, a 60. évfordulóra tervezett remake már nem tartozott a támogatott programok közé, pedig a tárlat 2015-ben, a New York-i Magyar Főkonzulátus hivatalos, 1956-os megemlékezéseként az Államokban is szerepelt, Szobrászok 56. címmel. Most 19 új művel, és néhány külföldi művésszel kiegészülve látható ismét Budapesten.


Posztamens, csizma, 1956 októbere. Fotó: 2B Galéria

A tíz évvel ezelőtti kiállítás újbóli bemutatása aktuális gondolat volt a galéria részéről. Az 1956-ban ledöntött Sztálin szobor történetét állította a középpontba, és ezzel a politikai történéseknek, a művészetet is közvetlenül érintő műfajával, az emlékműszobrászattal foglalkozik. A köztéri szobrokra, mint az emlékezet tartópilléreire szeretünk tekinteni, azonban a bronz, a mindenkori hatalom reprezentációs eszköztárának egyik kedvelt anyaga, természetéből adódóan beolvasztható és újra önthető mindig más alakban, mindig más célt szolgálva. Az 1951-ben felállított, majd '56-ban ledöntött Sztálin szobor története is szépen leírja az anyag körforgását a közterek és hatalmi reprezentáció összefüggésrendszerében:

1949-ben úgy döntött a budapesti Törvényhatósági Bizottság, hogy Sztálin születésnapjára szobrot állítanak Budapesten. Zártkörű pályázatott írtak ki, 25 meghívott művész részvételével. A pályázat első köre eredménytelennek bizonyult, a dokumentumok szerint több művész munkája kapcsán elhangzott, hogy azonnal internálni kéne őket alkotói stílusuk miatt. A kudarc után egy második körben, négy művészt, Borsos Miklóst (a városban az ő nevéhez fűződik például a nemrég elmozdított 0 km-kő, 1975-ből) Kisfaludy Stróbl Zsigmondot (Szabadság szobor, 1947.), Farkas Aladárt (a Corvinus Egyetemről elszállított Marx portré 1957- 2014.) és Mikus Sándort újra felkérték, hogy készítsenek új pályaműveket.


Mikus Sándor Sztálin szobra a 2B Galéria reprodukcióján. A szerző fotója

Nem volt egyszerű megfelelni a kihívásnak. Olyannyira nem, hogy a prágai monumentális Sztálin szobor alkotóját az öngyilkosságba kergették a megfelelési kényszer szülte egymásnak ellentmondó hisztérikus kritikák: Mit fognak szólni az elvtársak? Budapesten is viták és városrendezési tervek előzték meg a szobor felállítását, arról nem is beszélve, hogy nem volt akkora műterem, ahol egy ilyen méretű szobrot meg lehetett volna mintázni, így azt is építeni kellett. A felvonulási tér kialakításához nem csak a Regnum Marianum templomot bontották le, hanem a 23-as villamost is megszüntették, hogy a vezetékek ne zavarják a leendő szobor látványát.


Forgács Péter munkája, 2006. Fotó: 2B Galéria

A pályázatot végül Mikus Sándor nyerte meg. Apró részlet csupán, hogy a pályázat első kiírásának idején már elutazhatott a Szovjetunióba, hogy ottani szobrászok műtermeiben tanulmányozza a Sztálin-ábrázolások lehetőségeit - 1952-ben előadást is tartott erről az útjáról. Élete nagy üzlete is volt ez az állami megbízás, 500.000 Ft-ot kért a munkájáért, amelyből 200 ezret meg is kapott. Az '50-es években az átlagfizetés nagyjából 600 Ft/ hó volt, így ez elképzelhetetlenül sok pénznek számított akkor (kb.: 25 évi fizetés), de az egész szoborállítás 14 millió forint rekordköltséggel zajlott, ami ma megbecsülhetetlen nagyságrend.


Várnagy Tibor munkája, 2006. Fotó: 2B Galéria

A szobrot 1951-ben felállították és átadták, pedig a talapzat, a tribün, még nem volt kész az avatás idején. Révai József kultuszminiszter a következő szavakat mondta a mintegy 80 ezer kirendelt résztvevő előtt: "Ő a magyar történelemnek is a legnagyobb alakja. István király államalapító munkája, a Hunyadiak és a Zrínyiek halálmegvető honvédelme, Rákóczi hősi szabadságküzdelme, Kossuth Lajos, 1848-49 dicsőséges forradalma, Petőfi, Ady, József Attila álma, a Tanácsköztársaság roppant kezdeményezése, a magyar kommunisták három évtizedes, vértanúságban gazdag harca - a Szovjet Hadsereg győzelmével győzött."

Két évvel később, 1953-ban meghalt Sztálin, Rákosi pozíciója meggyengült, és szertefoszlott a gondoskodó atya és nagy tanító, valamint a jó tanítvány képe. Mintha hosszú álomból ébredt volna fel az ország. 1956. október 23-án este pedig, öt évvel felállítása után, ledöntötték a Sztálin szobrot.


feLugossy László munkája, 2006. Fotó: 2B Galéria

Ha a mindenkori hatalmi reprezentáció egyik eszköze a közterek átrendezése és szobrok elhelyezése, akkor azok ledöntése, az addigi jelképek megsemmisítése a hatalom átvételének szimbolikus cselekedete. Pontosan ez történt akkor este. Azt nem tudjuk, hogy Mikus Sándor, az alkotó mit érzett, amikor munkáját megsemmisítette a forradalmi tömeg - nem beszélt soha erről az eseményről később sem. Az 1990-es évek elején aztán az integető elvtársakkal együtt a megmaradt talapzatból kialakított dísztribün is eltűnt.


Gőbölyös Luca munkája, 2006. Fotó: 2B Galéria

A 2B Galéria, Szobrászok 1956.no.2 című kiállításán a Sztálin szobor ledöntésének történetét látjuk úgy, ahogy a XXI. század művészei (képzőművészek, de más területekről érkezők is) elképzelik, vagy visszatekintenek rá, sok fájdalommal és iróniával. Ha figyelmesen nézzük végig a kiállítást, amely első közelítésben egy tömeggyilkos, zsarnok, diktátor halála után, hatalmának széteséséről, szobrának ízekre szedéséről szól, akkor érezhetjük ennek máig tartó hatásait. Érezhetünk haragot, keserűséget, tehetetlenséget a Sztálin-Rákosi korszakkal kapcsolatban, de a ledöntés hősiességének és felszabadultságának érzését is. A legtöbb műben azonban mindezeket felülírja egyfajta bölcs irónia, vagy humor, valamiféle optimista komolytalanság, ami arra utal, hogy 2006-ban a művészek úgy érezhették, azt remélték, hogy ez a történet soha többé nem ismétlődik meg.


Kicsiny Balázs munkája, 2006. Fotó: 2B Galéria

A fekete-fehér fotóból készült kollázsok érdekes módon távolodnak az '56-os eseménytől és teszik a diktátor város fölé magasodó alakját kicsivé, halandóvá, esetlenné vagy nevetségessé. A különböző műfajokban tevékenykedő alkotók, különbözőképpen mutatnak kapaszkodót a magyar történelmi múlttal való szembenézéshez úgy, hogy közben borzongva ismerhetjük fel saját kultúránkat. Miközben nehezen megy ki a fejünkből, hogy a 2006-os névsorban szereplők pozíciói hogyan változtak meg mostanra. S hogy 2006 óta hány szobor került a köztereinkre, és vajon meddig állnak majd ott.

Résztvevők:
Ingo ABESKA (A), ANTAL István, Uri ASAF, BAK Andrea, BÁLINT Ildikó, BÁTKI János, BELECZ Péter, BEÖTHY Balázs, BORI Bálint, BÖRÖCZ András, CSATÓ Máté, CZAKÓ Mária, CSONTÓ Lajos, DEMETER Dávid, DRÉGELY Imre, DRMÁRIÁS Béla, ELEKES Károly, EFZÁMBÓ István, FELUGOSSY László, FORGÁCH András, FORGÁCS Péter, GÁBOR Áron, GARACZI László, GELLÉR B. István, Daniel GEORGES (USA), GERGELY Nóra, GŐBÖLYÖS Luca, Regina GRANNE (USA), GYŐRFFY Sándor, HAMARITS Zsolt, HECKER Péter, Geoffrey HENDRICKS (USA), HERMANN Ildi, HERMANN Zoltán, ILA (A), ILAUSZKY Tamás, JÚLIUS Gyula, MADÁCSY István, KALMÁR János, KICSINY Balázs, KIRKOVITS Andrea, KISSPÁL Szabolcs, KLIMA Gábor, KLIMÓ Károly, KÓSA Gergely, KOZÁRI Hilda, KUKORELLY Endre, Martin KRUSCHE (A), KÚTVÖLGYI-SZABÓ Áron, Ian LAUGHLIN (USA), LÁBASS Endre, LÓRÁNT Zsuzsa, LUKOVICZKY Endre, MAGYARICS Tibor, MÁTRAI Péter, LOUISE MCCAGG (USA), MEZEI Gábor, Nikolaus MOHR (G), MOLNÁR Ferenc, Carole NAGGAR (USA), NAGY József (Josef Nadj), Sylvia NETZER (USA), Cristina OHLMER (G), ORBÁN György-PAPP Károly, PÁLINKÁS Bence György, PARTI NAGY Lajos, PAUER Gyula, Carlos PERAITA (E), PETERNÁK Miklós, Beatrix PIESH (USA), PINCZEHELYI Sándor, RÁCMOLNÁR Sándor, Martin RASP (G), RÉVÉSZ László László, Peter RIEK (G), John RISSEEUW (USA), ROMVÁRI Márton, John ROACH (USA), RUTKAI Bori, Robbin Ami SILVERBERG (USA), Tatiana SIMONOVA (USA), SOLYMOSI Bálint, SZABÓ Ádám, SZABÓ Eszter Ágnes, SZACSVA Y Pál, SZÁSZ Lilla, SZEGŐ György, SZEMZŐ Zsófia, , Sam SZEMBEK (G), SZIKSZAI Károly, SZILÁDI Mónika, SZILÁGYI Lenke, SZIRTES János, SZOMBATHY Bálint, SZÜTS Miklós, TANDORI Dezső, TOMKA Zsóka, TOOTH Gábor Andor, TÓTH Eszter, TÓTH Gábor, Romiko TSUDA (USA), VÁRADI Zsófia, VÁRNAI Gyula, VÁRNAGY Tibor, VÁSÁRHELYI Antal, VÁSÁRHELYI Zsolt, WECHTER Ákos, Paul WERNER (USA), ZÉKÁNY Dia

Szabó Eszter Ágnes
2017. 01. 31.