Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Rajzok a munkaszolgálatból - Bátki György túlszárnyal

Bátki György Túlszárnyalás, (munkaszolgálatos rajzok), 2B Galéria. Megtekinthető: 2014. július 8. - 2014. augusztus 1.



1940. július és 1944. november között Bátki Györgyöt háromszor hívták be munkaszolgálatra. 1942 májusától 1943 szeptermberéig a 107/2 Különleges Munkásszázad tagjaként Nyugat- és Észak- Ukrajnában illetve Belorussziában töltött 16 hónapot. Zsebnoteszét és rajzfüzetét sikerült kimenekítenie a táborból.


Fotó: Benedek Leila


Fotó: Benedek Leila

A megmaradt rajzokat, naplórészletek a 2B Galéria állította ki.

"A 16 hónapos ukrajnai munkaszolgálat folyamán dolgozik útépítésen, fakitermelésen, hídépítésen, az éhezés és a kínlódás ellenére oroszul és ukránul tanul, Puskint fordít. Rajzolással próbál könnyíteni a helyzetén: rajzol arcképet, és térképet készít a század hivatalnak, néha a rajzok segítségével csillapítja éhségét: a karikatúrákért arcképekért cserébe a helybeli gazdáktól tojást, káposztát, hagymát, krumplit kap."

írja John Bátki, Bátki György fia a 2B Galéria Túlszárnyalás című kiállításhoz készült katalógusának előszavában.


Fotó: Benedek Leila

Egy édesapa emlékére nyílt kiállítás ez. Hihetetlenül és zavarbaejtően személyes anyag, ami nem gondolatokat, hanem érzéseket vált ki a szemlélőből.

A megnyitón John Bátki is jelen volt, a jelenléte még valódibbá tett, minden egyes apró rajzot és kéziratot. Klimó Károly festőművész megnyitó beszédében se tudta titkolni, milyen erősen hatott rá a rajzok személyessége, a naplórészletek pátoszmentes tragédiája.


Fotó: Benedek Leila


Fotó: Benedek Leila


Fotó: Benedek Leila

Györe Bori és Pálos Máté előadták Allen Ginsberg Father Death Blues-át, Györe Balázs a Ginsberg vers magyar fordítását olvasta fel. Böröcz László pedig Bátki György és felesége, Margit közös kedvencét, a Szól a kakas már című dalt énekelte el.


Fotó: Benedek Leila


Fotó: Benedek Leila


Fotó: Benedek Leila


Fotó: Benedek Leila

A gyönyörű és megható előadások után sokáig nem indult haza senki. Vissza-visszatértünk a kiállított képekhez. Nehéz volt elszakadni tőlük. Furcsa élmény úgy állni egy galériában, hogy nem az agyad, hanem a lelked dolgozik. Itt nincsenek értelmezések, kompozíciók. Részvétet érzel s közben néha megmosolyogtatnak a karikatúrák, az apró örömök, melyek néhány rajzon megjelennek. Furcsa mosoly ez, amely hamar elillan.


Fotó: Benedek Leila

"Itt bent őrülésig vannak az emberek. A munkatempó olyan, hogy Miklósék tegnap reggel 5 óta dolgoznak, és ma reggel 6-kor jöttek meg. Szegény Roth Béla leesett az állványról, össze-vissza törte az arcát. Nagyon elkeseredett. Feri bácsi aránylag szerencsés, mert az éjjeli cölöpverőknél van. (.) Az emberek nem 8 órát dolgoznak, hanem 24-et."

Azt gondolom, ennél szebben nehéz lenne emlékezni egy szörnyű történelmi korszakra és a kor áldozataira. Nehéz lenne ennél közelebb kerülni a megértéséhez.

Bátki György emlékeit versekben és novellákban is rögzítette. Szövegei a torontói magyar nyelvű hetilapban, a Menora-ban jelentek meg 1970-től. 1944 októberében Beregszászon érte az orosz felszabadítás. Családjával először Ausztriába, majd az Egyesült Államokba menekült. 1962-ben már állampolgárságot kapott az USA-ban, fordítóirodát alapított, majd ingatlankereskedőként dolgozott. 1998-ban látogatott el utoljára Magyarországra. Életének 94. évében hunyt el Syracuse-ban, 2005-ben.

Benedek Leila
2014. 07. 10.