Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Madárlátta Európai Iskola.
Magángyűjteményi kiállítás Pécsett az óceánon túlról

Hogyan kerül magyar absztrakt művészet egy egyiptomi világjáró közvetítésével New York-i magángyűjteménybe? A negyvenöt kis remekművön túl erről mesél a Pécsi Művészetek Háza december 31-ig nyitva tartó kiállítása.

Az 1924-ben kopt keresztény családba született Makarius Sameer 1940-től élt Magyarországon, s a háború után szerepelt az Európai Iskola kiállításán (Anna Margittól Martyn Ferencen át Zemplényi Magdával együtt). 1946-ban nyugatnak indul, hóna alatt művésztársainak " akik közül rajta kívül ma Gyarmathy Tihamér és Lossonczy Tamás él még " egy-egy grafikájával, hogy azokat megmutassa a világnak. Zürichben azonnal bemutatták az anyagot, ám Makarius végül Argentínában települt meg.

Kétszer ott is kiállítja a kollekciót, sőt gyarapítja is: Farkas István három művét Buenos Aires bolhapiacán leli fel. Kövesdy Pál New York-i műkereskedőn keresztül kapcsolatba kerül az Európai Iskola egykori szervezőjével, az Amerikába kivándorolt teoretikus Mezei Árpáddal. Így ismerkedik meg egy másik jeles emigráns tudóssal, az 1964-től a Rockefeller Egyetemen tanító biológus Müller Miklóssal, akinek első felesége Mezei lánya, Noémi volt. Meglepő módon, Müllert éppen második, amerikai felesége ösztönzi az egykori magyar, különösen a művészi kapcsolatok felelevenítésére, s így a házaspárnak ma már remek hazai avantgárd kollekciója van Manhattanben.

Ennek lett része 1988-ban Makarius gyűjteménye, amelyet Müller azért vásárolt meg egyben, hogy ne darabonként legyen eladva. Az anyag tartalmaz művet Vajda Lajostól és Ámos Imrétől, a csoport már korábban elhunyt szellemi elődeitől is. Számos mű látható Korniss Dezsőtől, a Torontóba kivándorolt Marosán Gyulától, a Párizsba ment Rozsda Endrétől, a Kölnben elhunyt Barta Lajostól. A kiállításhoz igényes katalógus készült négy esszével " s azzal a nem titkolt céllal, hogy a Makarius-Müller kollekció olyan új gazdát találjon, aki egyben tartja és a nyilvánosságnak is hozzáférhetővé teszi. Ideális lenne, ha egy vállalat szponzorálná az anyag megvételét egy múzeumunk számára.

Ébli Gábor, Napi Gazdaság 2003. XII. 19.