Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Szürke ország

Nevezhetjük politikai művészetnek vagy a rosszkedvünket tükröző képi mátrixnak. Kiábrándultság a köbön - csipetnyi humorral fűszerezve. Hecker Péter: Magyar tejföl

Bár a művésztől megszokott képeken - melyeknek jellemzői a szokatlan és kedves, színes neogyagya stílusban megfestett abszurd helyzetek (életképek, portrék, csendéletek) és a különös szereplők, a szándékosan elrajzolt, papírmasészerű figurák és bumfordi alakok - már korábban is felbukkantak úgynevezett magyar nemzeti jelképek (például a Miska kancsó vagy a paprikafüzér), de képi nyelvét mindig is áthatotta valamiféle nevetésre ingerelő játékosság.


Hecker Péter: Jelenés, Árpád fejedelem a serpenyőben

A tíz kiállított munka között - ügyesen megtörve a monotóniát - két színes festményt találunk. Bár a regnáló rezsim a társadalom szinte minden csoportjába belerúgott (filozófusok, képzőművészek, alternatív színházak, földművesek, tűzoltók, romák, segélyen élők, rokkantak, kisvállalkozók, bankok, sajtómunkások, volt trafiktulajdonosok és még vég nélkül sorolhatnánk), a két mű közalkalmazottakat "ábrázol": egy síró pedagógust (általános iskolai tanítónőt) és két síró rendőrt. A trafipax mögött álldogáló, sárga mellényt viselő rendőrök, az egyik állami erőszakszervezet képviselői inkább tűnnek olyan elkámpicsorodott kisfiúknak, akiknek elvették a játékát, a szorzótáblát oktató hölgy úgy grimaszol, mintha már a teljes összeomlás szélén állna. A két festmény azonban még megőrzi Hecker jellegzetes stílusát (aprólékosan pöttyözött fák a háttérben, egyneműen megfestett felületek).

Mint ahogy a kiállítás címét adó magyar tejföl "ábrázolása" is: ugyan kinek juthat Heckeren kívül eszébe, hogy nagyméretű festményének középpontjába egy egyszerű, műanyag tejfölös dobozt állítson? A "hazai termelőktől hazai fogyasztóknak" felirattal díszített, félig felülnézetből láttatott doboz már előre jelzi a kiállításon megjelenő művekhez, a túlzásba vitt "hazaffyasság", a kiforgatott és álságos nacionalizmus lenyomatait őrző tárgyakhoz vagy eseményekhez kapcsolódó jelentésmezőiket. Így pompázik a maga szürkeségében a magyar korona (aminek "gyalázásáért" - bármit is jelentsen ez - mostantól akár börtönbe is kerülhetünk), vagy a nemzeti öntudat legfőbb büszkesége, az aranycsapat diadala (a londoni 6:3).


Hecker Péter: Magyar divat

Egy olyan országban élünk, ahol az egymást kizáró ideológiai jelképek, a rovásírás és Szűz Mária, a sámándob és a kettős kereszt kompatibilis egymással: ezért ne is csodálkozzunk olyan misztikus konyhai jelenéseken, mint amikor Árpád fejedelem képe kirajzolódik a serpenyőben. A magyarországi csavaros unortodoxia beszivárog a hétköznapokba: a társadalom egyes csoportjai gyűlölik az Európai Uniót és a nyugati értékeket, de ez a zsigeri (és értelmetlen) utálat mégsem tartja vissza őket, hogy elfogadják vívmányait. A szélsőjobboldali Magyar divat (nem is annyira karikírozott) jellemzője a karon buggyos, testen szoros fehér ing és a kitüremkedő szőrős has, a mintás zeke, a bőrtáskát díszítő turulmadár (azaz a magyar "virtus" elengedhetetlen kellékei) továbbá az övre aggatott mobiltelefon. A kiállítás legjobb műve egyszerre utal egy ikonikus jelképre (a magyar puszta) és egy tradicionális nemzeti képtípusra ("gémeskút, malomalja, fokos"). A szürkésfehér pusztában búslakodó, magányos ló és a szintén csüggedt gémeskút mögötti tágas és felhős eget, a nyomasztóan szürke világot egyetlen színes elem billenti meg; a bal felső sarokban feltűnő színes repülőgép. Az Izraeli drón a Hortobágy felett persze az egyik kedvelt összesküvés elméletet figurázza ki - s pusztán csak reménykedhetünk, hogy ez a gondolat holnapra nem lesz az alaptörvény egyik sarkalatos pillére.
Magyar tejföl, Bp. 2B Galéria, július 5-ig


Hecker Péter: Izraeli drón a Hortobágy felett

Dékei Krisztina
2013. 07. 02.