Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Három nEgyed
Az Egyed család kiállítása: grafikák, fotók



Hogyan tölthető meg az üres tér élettel egy papíron? A válasz egyszerű: vonalakkal, színekkel, betűkkel, fotókkal. Bárki hozzáfoghat e munkához, ám a tehetséggel megáldott művész keze alatt szemet gyönyörködtető, elgondolkodtató vagy éppen felvidító alkotások születnek. Egyed László grafikus és filmrendező családi kiállításán remek művészi munkákat láttunk. A kiállítás megnyitója előtt Tihanyi Emese újságíró kollégánk beszélgetett a családtagokkal.

A Családok XI. sorozatában megrendezett Egyed család kiállítását nagy érdeklődéssel vártam, hiszen Egyed Lászlót közel hét éve ismerem, viszont fia, Egyed Péter fotóriporter, autodidakta képzőművész és lánya Egyed Anna szociológus, grafikus, tipográfus alkotásaival még nem találkoztam. Kíváncsi voltam, az édesapa hogyan, mivel hatott "palántáira".

Egyed Lászlóról tudtam, hogy olyan ember, aki rendkívül szereti azt, amit csinál. Pedig kezdetben annyira nem akart rajzolni, hogy a képzőművészeti középiskolából majdnem eltanácsolták. Azt sem értette, miért van szükség az érettségire. Mindig a zeneelmélet foglalkoztatta. A sors fintora, hogy mégis (többek között) grafikus lett, annak ellenére, hogy nincs szakirányú végzettsége.

A kiállításon fia, Péter fotóival mutatkozott be. Elsőként meglepett az autodidakta művész fotóinak dinamizmusa, színvilága. Tetszettek a városi képek, melyekből áthat a fotózás iránti szeretet.

Anna tipográfiái tömörek, itt-ott sokkolók , mint az Örkény egyperces novellák.

Örülök, hogy létrejött ez a sorozat, mert így bepillanthatunk egy-egy művészcsalád életébe, tapinthatóvá válik az a hatás, melyet a gyermekek befogadtak művész szüleiktől, és mindeközben megérint az alkotás szelleme.

A kiállítás hangulata családi és meghatóan baráti volt. Mindhárman példát mutattak az összefogásról és a szeretetről.

goldspirit: Ez az első kiállításotok együtt. Milyen érzések kavarognak bennetek?

Egyed László: 1977 óta rendezek egyéni kiállításokat, én már nem izgulok. Remélem, nagyon sokan eljönnek. Szeretném, ha minél többen látnák a képeinket.

Egyed Péter: Kíváncsi vagyok arra, kik jönnek el. Már látok ismerősöket!

Egyed Anna: Bízom a sikerünkben.

goldspirit: Kinek az ötlete volt ez a kiállítás?

Egyed Anna: Az apáé. Ő szólt nekünk arról, hogy van egy ilyen lehetőség. Már tervezte a saját kiállítását, amikor előrukkolt azzal, hogy családilag is bemutatkozhatunk.

Egyed Péter: Mivel még nem volt erre alkalom, boldogan mondtunk igent. Mindkettőnknek volt kész anyaga.

goldspirit: Mit hoztatok magatokkal, mit láthatunk?


Egyed László grafikái

Egyed László: Az én munkáim közül grafikákat láthatnak most az érdeklődők: aktokat és csendéletet láthatnak az érdeklődők. Kevés képet hoztam pontosan azért, hogy a közönség be tudja fogadni az alkotásokat.


Egyed Anna alkotásai

Egyed Anna: Az Örkény évfordulóra készült az a sorozat, amit most boldogan állítok ki. Szerinetm Örkény egyperceseinek üzenetei ma is aktuálisak.


Egyed Péter alkotásai

Egyed Péter: Én fotókat hoztam, amelyek digitális montázstechnikával készültek. Helyzeteket, történeteket mutatok be, amiket én találok ki. Mondjuk egy tetszőlegesen lefotózott városi képre a lencsevégre kapott, nekem érdekes alakok kerülnek fel. Olyanok, akik soha nem találkoztak a valóságban.

goldspirit: Hogyan alkotsz? Hogyan születnek meg a munkáid?.

Egyed László: Erre a kérdésre már válaszoltam. Itt ki is állítottam ezzel kapcsolatban egy "sorozat". A honlapomon, www.egyedlaszlo.com, összefoglaltam a lényeget. "Talán udvariatlan az állításom, de igaz: nem fordulok több érzelemmel a feleségem, vagy egy aktmodell felé, mint egy fokhagyma felé, amikor rajzolom. Azt képzelem, nem a modellt rajzolom le, amikor képet készítek, hanem a modell felhasználásával csinálok képet. A látszatnál jóval kevesebb köze van a kész képnek a beállításhoz. A célom érdekében meglehetős önkénnyel bánok a tónusokkal, erősítem fel, vagy fogom vissza őket. Sokszor foglalkoztat egy foltban váratlanul felbukkanó vonal, vagy két tónus, ahogy az egyik belehasít a másikba, vagy épp fordítva, fokozatosan belesimul. Ilyenkor gondolkodás nélkül alárendelem a látványt az arra a képre kitalált játékszabálynak. Képeimet jóval korábban megtervezem, mielőtt belefognék a rajzolásba. Amennyire képességeimből telik, minden részletet előre kitalálok, így a rajzolás szinte csak mechanikus feladat." (idézet forrása: www.egyedlaszlo.com).

goldspirit: Mi a véleményed a gyermekeid képeiről?



Egyed László: Nagyon kreatívak, tehetségesek. Jó, amit csinálnak. A fiammal nem találjuk meg mindig a közös hangot, Ő a folyton lázadó, a folyton kritizáló, unalmasnak tartja a rajzaim. Anna is grafikus, vele könnyebb, ő jobban megért. Például, a múltkor megmutattam az egyik rajzomat és rögtön kiszúrta, ami nem stimmelt. Igaza volt, jó szeme van az ilyesmihez.

goldspirit: Szoktatok tanácsot kérni édesapátoktól?

Egyed Péter: Bocsánat, csak az előbbire reagálnék. Nem kritizálom, csak talán sokat láttam már a rajzait. Mások vagyunk. Engem érdekelnek az emberek. Nálam történnek a dolgok.

Amikor elkezdtem fotózni, akkor hasonló dolgokat csináltam fotóban, mint az apám grafikában, sokat tanultam tőle. Fontos volt, mit mond. Aztán eléggé másfelé indultam el, ma már inkább dokumentarista, mint képzőművészeti jellegű fotókat csinálok.

Egyed Anna: Az alkotásaimat mindig megmutatom. Én első sorban számítógépen készítem a képeimet. Jó érzés, ha tetszik neki. A kritikái mindig építőek, szívesen kérek tanácsot, segítséget. Érdekel a véleménye.

Tihanyi Emese
2012. 09. 12.