Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Minden napra egy mese... a valóságról
Jonas Mekas 365 napos projektje


Jonas Mekas: 365 napos projekt, 2007, március 23.

Jonas Mekas New Yorkban élő litván művész az amerikai és a nemzetközi avantgárd filmművészet kulcsfigurája. Évtizedek óta készít a hollywoodi filmkészítéstől minden ízében eltérő filmeket. Korszakos jelentőségű film-archívumában szinte a szó szoros értelmében a két kezével mentett meg egy sor rendkívül fontos alkotást az utókor számára, például Maya Deren munkáit. Filmkritikái, vetítései alapvetőnek és úttörőnek számítottak. Versei révén a litván irodalom szerves része, s emelett jelenleg is (a művész idén 90 éves) több együttesben énekel New Yorkban. Kultúra-teremtő mivolta minden lélegzetvételében megnyilvánul: film-naplóiban minden, ami az élet része, a hétköznapok észrevétlen semmiségei és az egyszer csak ránk törő világmegváltó katarzisok (általában a vacsoraasztal mellett, egy pohár borral kísérve) filmmé válásukkal és publikálásukkal már nem csak a közvetlen résztvevőknek, hanem minden nézőnek árasztják ugyanazt az életelvet. A lényegtelen és a lényeges dolgok egyöntetű szépsége rögzítődik a filmeken, helyzetek, amelyekben barátokkal, jelentős művészekkel, filozófusokkal, zenészekkel, családtagjaival, növényekkel és állatokkal való kapcsolatait , a velük együtt megélteket ismerhetjük meg. Vacsorákba, koncertekbe, beszélgetésekbe pillanthatunk bele, és szurkolhatunk például azon is, hogy: A, teljesen tele lehet-e önteni egy poharat vörösborral kiloccsanás nélkül?, és B, ha igen, akkor vajon le lehet-e úgy inni az első kortyokat, hogy egy csepp sem megy mellé? (Mekasnak és barátainak mindkettő sikerült!) Ami azonban mindezekben a közös, és számomra a legfontosabb tanulság, az az elégedettség. Amikor nem feszülünk neki sorsunk láthatatlan, sőt, a feszülés híján létre sem jövő falainak. Nem tartunk ellent az áramló energiának, amelynek részei és teremtői is vagyunk egyszerre. Ez az elengedettség sugárzik a művészből, az élet minden szintű folyamatának végtelen és bölcs szeretete és tisztelete. Mekas személyes élete és művészete nem csak sok-sok éve, jóval a Youtube és a blogok előttre datálható, azok kiindulópontjaként tekinthető film-naplói, mint például a most kiállított 365 napos project révén fonódnak össze, tehát amikor művészete témája a saját élete. Hanem azáltal válnak eggyé, hogy azok is: azzal a hozzáállással és természetességgel hozza létre filmjeit, ahogyan az életét is maga körül. Egy interjúban elmesél egy gyermekkori jelenetet, amely nagyon meghatározó volt számára: hatéves-körüli lehetett, amikor egyik este egyszerűen azt érezte, hogy énekelnie kell: és megénekelte az édesapja napját. A szülei lenyűgözve hallgatták, ő pedig elemi erővel érezte, hogy közvetlen közelségben van a mindennapi valósággal. Azóta is ezt az érzést keresi mindennel, amit tesz: ezt az egység-érzetet és lelkesedést.

A 365 napos projekt rendkívüli munka: a párizsi Galerie du jour agnes b. és a Stendhal Galériákkal közösen, több barát és a saját fia együttműködésében valósult meg. 2007 január 1-december 31-ig minden nap felkerült egy új videóanyag (1-20 percesek) az internetre. A napló, mint visszatekintés, összegzés írásban, fotóban eleve sűrít és szűr. Ezt a filmes napló is megteheti, noha ez a műfaj a legalkalmasabb arra, hogy spontán maradjon, az épp aktuális pillanat azonnali rögzítése lehessen. Mekas, főleg amióta videóval dolgozik, egyre jobban törekszik erre a fajta "mindig most" állapot elérésére, igyekszik a valóságban megélt és a bemutatottak között törést okozó gesztusok, mint előre eltervezettség, vágás, stb. kiiktatására. Így amit mutat, azt sok esetben a megélésnek a valós idejében mutatja, mintha lelassítaná az időt, noha csak a reklámok/klipek/hollywoodi filmek gyorsították fel azt. A kamera mint Jonas Mekas tekintete és figyelme működik, belehelyeződünk abba és ahogy ő megnéz és megél valamit, ám, ahogy magunkra is pillantunk olykor, úgy szimbolikus, mint konkrét értelemben, saját maga felé is fordítja a kamerát, amely ilyenkor a mi tekintetünkké és figyelmünkké válva követi és közvetíti Jonas Mekast. A 365 napból egy sem maradt kisfilm és publikálás nélkül, ám előfordult, hogy korábban készült anyagot hozott be a művész - ami megfelel az emlékezet működésének: élményeink filmjei jelen időben, egyszerre vannak jelen a tudat archívumában, és nem az időrend, hanem az újabb élmények generálta kapcsolódások szerint vetítődnek ki éppen elménkben. Ami eszünkbe jut a múltból, az a felidézéssel ismét a jelenünk részévé válik.

Hazánkban többször járt Jonas Mekas, kiállításra most először került sor munkáiból, a 2B Galériában, Kerekes Anna kurátor, a galéria, a támogatók és a barátok odaadó munkájának köszönhetően. A tárlat létrejötte minden ízében megvalósítja azt a világhoz való viszonyt, ami a lényege Mekas életének és tevékenységének. Az installáció "filmtekercs-szobor" formájában sorolja egymás mellé a 12 monitort, amelyeken az egyes hónapok filmnaplói követik sorra egymást, s azonosítja ezzel a gesztussal vizuálisan is a kettőt, filmet és életet, és utal az időrendre is, noha a filmkockák (monitorok) egyszerre is láthatók, ha "kitekerjük" a szalagot. A megnyitón Mekas-szal csak Skype-kapcsolat létesülhetett, ám ez is igen stílszerű volt: ismerős helyzet volt a kiállítás-nézők számára élőben, real time-ban látni őt egy monitoron/kivetítve, még ha az interakció lehetősége tágított is ezen, ráadásul mindez adott egy kis kóstolót abból, hogy milyen is lehet azoknak az embereknek, akik a kiállított videókon beszélgetnek Mekas-szal.


Kiállítási enteriőr a 2B Galériában Fotó: Kerekes Zoltán

A tárlaton eredetiben is kiállított manifesztumában írja, hogy "Egy szuper 8-as kamera csak kattan egyet valahol, New York alsó keleti felén és a világ már sosem lesz ugyanaz." "A barátok kötik össze a helyeket" - mondta a megnyitón, élőben, barátoknak és ismeretleneknek, és bizonyította ezzel is, hogy nem csak az a bizonyos kattanás vált(oztat)ja meg a világot, hanem akár a legkisebb öröm is, amit a másik ember létezése miatt érzünk.

1- Anthology Film Archives, 1970-től.
2- Kerekes Anna: Budapesti Anzix Jonas Mekas-szal, katalógusszöveg, 14. o. 2012. Budapest, 2B Kulturális és Művészeti Alapítvány.
3- Hans Ulrich Obrist: Interview. Brief Glipmses of Beauty. Jonas Mekas. C International Photo Magazine, 2010. április.
Forrás: jonasmekasfilms.com/images/cmag_interview.pdf
Letöltés: 2012. július 2.
4- Kerekes Anna im.
5- Im.
6- Kerekes Anna, im.
7- Manifesztum a 100 éves mozi ellen, bemutatva a párizsi Amerikai Központban 1996. február 11., fordította: Kerekes Anna. (Anti-100 years of cinema manifesto. Idézet: "A Super 8mm camera just made a little soft buzz somewhere, somewhere on the lower east side of New York, and the world will never be the same.")

Somogyi Zsófia
2012. 07-08.