Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Archaikus torzó

Átszellemült ikonarcát, világokat bejáró tekintetét Vajda Lajos kollázsa őrizte meg számunkra teljességében. "Első találkozásom Szabó Lajossal azonnal megrendítő és elbűvölő hatást tett rám - írja Kunszt György, a kevesek egyike, aki Szabó fiataloknak szervezett magánszemináriumának hallgatója volt. - A feje, az arca, a nézése, a testtartása, a hangja, a hanghordozása mind lenyűgözött, de rögtön fel is szabadított, fel is villanyozott, s ugyanakkor végtelen bizakodással töltött el. A testet öltött és túllicitálhatatlan szellemi elitet láttam benne." Egy bekezdésben ez a halmozás -- archaikus szobor, bizánci ikon, vagy (ha folytatnánk Kunszt idézését) maga Szent Pál -- jellemezheti azt a gondolati heterogeneitást, amely következetlen nyitottság volt egy következetesen zárt korban. Kunszt 1946 nyarán találkozott Szabó Lajossal. A szeminárium a szűk körben zajló nevezetes "csütörtöki beszélgetésekkel" párhuzamosan zajlott, melyeknek a pszichológia, közgazdaságtan, értékelmélet, egzisztencializmus, indiai hagyomány, halmazelmélet, nyelvmatézis egyszerre és egymással összefüggésben volt a témája. A résztvevők: Szabó Lajos, Tábor Béla, Hamvas Béla, Kemény Katalin, Mándy Stefánia, később Kotányi Attila és Kunszt György. Szabó Lajos pozíciója pedig: "A minden pillanatban való rendszeralkotás az egyetlen alternatíva. Az Egész a rész törvénye. Az Egész fölött nincs törvény. Minden törvény az Egészben van." A történelemnek nevezett távolságból látjuk: Kassák, Hamvas, Szabó Lajos, Erdély Miklós azok az erős személyiségek, akik az elmúlt zavaros században a tiszta gondolathoz ragaszkodtak, még ha nem is sűrűsödött ez mindegyiküknél nagy filozófiává. Kezdőpontnak számítottak a kereső fiatalok számára, mércének megfelelés és lelkiismeret között. A Ráday utcai, létének kilenc éve alatt szakmai tekintélyt szerzett és most fennmaradásáért küzdő, a "régi szép időket" idézően fűtetlen 2B Galéria Szabó Lajos 1957 utáni kalligramjaiból rendezett emlékező kiállítást. A főként géppapírra készült A/4-es tusrajzok indíttatását Kunszt György a szenvedélyesen olvasó Szabó Lajosra vezette vissza, aki a szövegre való reflexióit lendületes lapszéli jegyzetekben rögzítette. Az alábbi web-helyen: http://home.fazekas.hu/~lsuranyi/SZL/indexSZL.html látható is egy gót betűs Jaspers-könyv néhány oldala ezekkel a kalligrafikus kommentárokkal. A szövegről való leválás 1954-ben kezdődik, ekkortól jönnek létre önálló lapjai, amelyek közül a koraiakat elsőként Bíró Dániel és Kocsis Botond, két kései tisztelő mutatta be a Fiatal Művészek Klubjában 1980-ban. Szabó Lajos biztos kézvonású rajzai ilyen módon váltak a szellemi ellenállás változataivá az ötvenes években, majd funkciót váltva, a mester 1956-os távozásával, a sűrű szellemi közeg végleges elvesztésével ilyen módon a teremtő feszültség életben tartásának vibráló, ugyanakkor melankolikus eszközei lehettek. A művek néha mintha arcokat idéznének, vagy cselekményük lenne. A belelátás játszi módon kiegészítheti a kanyargó vonalakat, de lényegükhöz nem tartozik. Ezek a rajzok valószínűleg nem naplóként szolgáltak, hanem a tiszta szellem pillanatnyi állapotát lökték a papírra az emigráció évei alatt. A 2B Galéria Szabó kalligráfiái mellé az Európai Iskola néhány tagjának gyönyörűséges munkáit sorolta (a Pán-Mezei-gyűjteményből). Szabó ismerte Jakovitsot, Fekete Nagy Bélát és a többieket, de az útjuk nem volt közös. Szabó Lajos rajzaira az a kívánalom érvényes, amit ő maga Vajdával kapcsolatban fogalmazott meg: meg kellene akadályozni "a -forma-felbontók- individualistái közé való beskatulyázását". (Megtekinthető április 23-ig.)

Bán András
Műértő 2011. április