Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Az alapállás rajzai - Szabó Lajos kalligráfiái Budapesten

Hamvas Béla és Tábor Béla talán sokkal jobban ismert, mint a Csütörtöki beszélgetések harmadik résztvevője: Szabó Lajos, akinek kalligráfiáiból és szöveg-töredékeiből nyílt kiállítás a 2B Galériában - Weiner Sennyey Tibor írása. Részletek Szabó Lajos írásaiból (Feljegyzések 1947-1948)

"Örökké megbánnám, ha nem vállalnám a pillanatot." Szabó Lajos

"[Szabó Lajos] gondolkozásának jelentőségéhez és arányaihoz mért összefüggő művet nem írt, még befejezett tanulmánya sincs, és lénye szavakban nyilatkozott meg, amelyeket sohasem jegyzett fel, többnyire csak kimondott, de azok súlyuknál fogva megmaradtak azokban, akik a szavakat hallották" - írja Hamvas Béla meghatározó tanulmányában, amelyet alapolvasmányként lehet használni a 2B Galériában megrendezett kiállításhoz. Javallott előtte elolvasni, ahogy esetleg néhány - a Szabó Lajos-honlapon és az Irodalmi Jelen Méhes rovatában most közzétett - Szabó Lajos szövegrészletet is, és úgy nézni a tárlatot, mert különben vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érthető az egész. Irkafirkák, rajzok, semmi több, mondaná a laikus - és mennyire pontos lenne ez a semmi több. Vajon nem éppen arra törekedett Szabó Lajos, amikor ötven évesen elkezdett rajzolni, hogy beteljesítse ezt a nehezen meghatározható fogalmat? Hogy valami ne más legyen, mint az, ami valójában, és semmi több? Mégis: "Ezt a lépését [ti. a rajzolást] többen hűtlenségként értelmezték. Hívei ugyan helyeseltek, de bizonyos aggodalommal, mert rajzainak színvonala, ha ezt senki sem vallotta be, nem volt kielégítő. Szabó Lajos maga azt gondolta, hogy ugyanazt csinálja, amit a gondolkozásban" - elemzi tovább Hamvas az egykori barát munkásságát, mert kétségtelen, hogy barátok voltak, hiszen alig is van kortárs, akinek ekkora és ennyire fontos esszét szentelt volna*.

Minden komolyabb író a filozófia felől közelít, minden nagy mű mögött olyan filozófia van, amely néhány szó extázisában ég, s amit a történetek és figurák szálaiból szőtt ruhákba bújtat. Szabó Lajos filozófiája mentes minden történettől és figurától, mezítelenül és pőrén áll a XX. század közepén, éppen ezért megrendítő és éppen ezért nehéz. Nincs karnevál és nincs valahova tartozás. Magánya és jelenléte annyira teljes, hogy idegenként hathat, és nem tűnik semmi többnek, mint ami. Tudjuk, hogy az ő szava volt az "alapállás", amely egyik legfontosabb tartóoszlopa lett Hamvas és a belőle építkező szellemiségnek. Mit is jelent ez, hogy alapállás? Ezt tisztázzák ezek a szövegrészletek és ezek a kalligráfiák. Annyira ellöknek a zavarodottság jelenétől, hogy éppen ahhoz kerülünk közel, ami való. Ami nem más. Ami az.

Legnagyobb értékként a "hazugság-erőszak-kizsákmányolás-teóriát" emeli ki esszéjében Hamvas Béla Szabó Lajos filozófiájából, amelyet nem lehet elégszer ismételni: "Tulajdonképpen erre a gondolatra építhető fel az egyetlen lehetséges szociálpatológia: az egészséges és a patológ társadalmak között való megkülönböztetés. Ezt a teóriát a jövő semmiképpen sem fogja tudni megkerülni, ha valaha is normális társadalmat óhajt alkotni..." - kérdés, hogy ez az óhaj él-e még - "...Tény, hogy amióta ezt a teóriát megfogalmazták, előle nem lehet kitérni. Aki hazudik, abban rablóösztön él, és elrejtőzött gyilkos (...) Hiába nevezi magát az állam szocialistának vagy demokratának, ha a hazugság-erőszak-kizsákmányolás módszereit nem számolta fel (...) Nem hazudni. (...) Minden hazugság okvetlen következménye a kizsákmányolás és az erőszak." Innen már érthetőek Szabó Lajos életében azok a megrendítő fordulatok, ahogy túléli Auschwitz gyötrelmeit, vagy ahogy aztán 1956 után disszidál. A köztes idő mindig aktív és magasrendű. Mégis idekívánkozik egy másik fontos szókapcsolat is Szabónál: a "szent hazugság" - vagyis "amit mástól követel, saját maga nem tudja megvalósítani, és a követelés a másik ember felé kevésbé teljesíthető" - aminek ellentettjét úgy találjuk meg Hamvasnál, hogy "nem elég tudni, meg kell valósítani"

Mindezzel csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a Hamvas-szellemiség igen sokban táplálkozik Szabó Lajos töredékeiből, amely egészként szinte rekonstruálhatatlan. Mégis az érző, gondolkodó olvasó, szemlélő egy teljes világot sejthet meg ezekből a cserépdarabkákból. Ezért van az, hogy Szabó Lajos kalligráfiái önmagukban pusztán irkafirkák, jegyzetei pedig csak töredékek, azonban a XX. század történetének és irodalmának ismeretében nagyon is fontosak, mivel az egészre, a történet mögötti valódi történetre lehet következtetni belőlük. Ez a kiállítás bennem sok régi reményt támasztott fel, mint például, hogy lesz majd Szabó Lajos műveiből egy komolyan megszerkesztett, összefoglaló könyv, vagy egyszer majd elkészül Hamvas Béla írásaiból is egy filológiailag pontos, akár kritikai kiadás. Vagy, ha mindez túl nagy kívánság, ott van Kemény Katalin kiadatlan hindu mitológiája és sorolhatnám még mindazokat, akik a Csütörtöki beszélgetésekhez így vagy úgy kapcsolódtak, megteremtve a magyar filozófia egy olyan pontját - pontosabban ellenpontját -, amely az egész Lukács-iskola (óvoda?) számára elfogadhatatlanná, olvasatlanná, máig száműzötté lett. Mivel minden nagy filozófia néhány szón fordul meg, nekem végül úgy tűnik, hogy míg Lukácsék az ideológia nagy hatalomszavát kapcsolták a filozófiához, addig Szabó-Hamvas-Tábor inkább a kevésbé kellemes, ismét és ismét tetemre hívó morál varázsszavával leheltek halhatatlanságot írásaikba. Megfontolandó tehát elmenni erre a kiállításra.

(Szabó Lajos: Lélekjelenlét-képek - kalligráfiák 1957-1967 c. kiállítás a 2B Galériában, IX. Ráday u. 47., 2011. március 21-től április 23-ig. Megtekinthető keddtől-péntekig 14-től 18 óráig, szombaton 10-től 14 óráig. Kapcsolódó oldalak: www.pipacs.hu/2b és www.lajosszabo.com * A Szabó Lajos szövegrészletekért és a megnyitón készült fotókért köszönet a kiállítás szervezőinek: Horváth Ágnesnek, Böröcz Lászlónak, Surányi Lászlónak, Szendrői Balázsnak és Tábor Ádámnak.)

* Hamvas Béla: Szabó Lajos, vagy az egyetlen rendszer. I.n.: Patmosz I. 93. o. Életünk Könyvek Weiner Sennyey Tibor.

Weiner Sennyey Tibor
Irodalmi Jelen 2011. 04. 04.