Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Európa egyik (másik) közepe

A 2B Galériában Németh Ilona kijelölte Európa - második magyar - közepét; egyúttal a tizediket Németország és a Belarusz Köztársaság között húzódó sávban. Fekete márványtábla hirdeti a bizonyos "pontot", alatta szlovákul az aranyozott felirat: STRED EURÓPY, a szépreményű utókornak kiváló iránymutató - a múltba.

Németh Ilona egy szlovák művésszel, Martin Piačekkel 2009 óta dolgozik együtt; munkakapcsolatuk a folyamatosan romló szlovák-magyar viszonyra reflektálva jött létre. Most a 2B Galériában - egyelőre koszorú nélkül - állítanak emléket a politikai és nemzeti identitás rossz beidegződéseinek. Hogy mik is ezek? Kapunk néhány választ a History című kiállításukon.


Martin Piaček: 1939. augusztus 13., Jozef Tiso és Adolf Hitler első találkozása

Ha csokorba szedjük a látottakat, akkor a következő kivonatot kapjuk: Európa térképe, egy márvány emléktábla, köztéri szobrok fotórészletei, egy ország történelmének legkínosabb eseményei, továbbá nyolc közép-kelet-európai férfi - rendszerváltozás utáni - halálának története. Az összkép egyszerű és fájdalmas látleletét adja a politikai döntéshozatalnak kiszolgáltatott egyén generációkon át öröklődő traumatizált élethelyzetének. A szembenézés, a felmutatás itt nem mentes az iróniától sem, habár szókimondó.

Martin Piaček A szlovák történelem legkínosabb eseményeit 2008-ig bezárólag egy befejezetlen sorozatában négy maketté faragott kisméretű szobor formájában jeleníti meg, amik akár (még fel nem állított) köztéri szobrok vázlataiként is felfoghatók. Az egykori szlovák államfő, Jozef Tiso és Adolf Hitler találkozása vagy a Beneš dekrétum aláírása ártatlan szemléltető eszközzé szelídül: fehérek és tiszták, akár egy még be nem mocskolt jelszó.


Martin Piaček: 1945. augusztus 2., Eduárd Beneš, Csehszlovákia elnöke aláírja a 33. dekrétumot

Másik kiállított művében, a Nemzet atyjai fotósorozatban 19. századi szlovák nemzeti hősök szobrainak részletei láthatók szűk kép-kivágatokban. A figurák felismerhetetlenek, a pusztán a nemi szerv feltételezett tájékát mutató fotók nem csak megkérdőjelezik a felmagasztosított atyák imázsát, de arról a nemzetieskedő ideáról is lerántják a leplet, amelynek hívei egykor ezeket a szobrokat felavatták. Piaček munkáiban a nemzeti tematika személyes nézőpontból megközelített, szubjektív intenciókat közöl, amiben megnevezi a "bűnöst" és kimondja azt, amiben a személyes, egyéni felelősség éppúgy vizsgálat tárgyát képezi, mint a társadalom múlttal való szembenézésének hiánya.

Németh Ilona Európa közepe című projektjében gyűjtőmunkájának eredményét összegzi. Tudták, hogy a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Tállya nemcsak arról híres, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején a Rákóczi család birtoka volt, valamint, hogy IV. Pius pápa a tridenti zsinat idején megkóstolta és méltatta a tállyai bort? Azért is nevezetes, mert a helyi lakók a település központjában kijelölték, majd 2000-ben egy a talapzatával együtt nyolc méter magas Főnix szobor - az ukrajnai Volodimir Scsur műve - avatásával meg is jelölték Európa geometriai közepét. Németh Ilona egy egész falat beborító térképen összesen kilenc ehhez hasonló, meglévő, szubjektív középpontot nevez meg, a tizediket pedig ő maga a 2B Galéria falára helyezte föl.


Németh Ilona: Európa közepe, emléktábla a 2B Galéria falán, 2010

A zavaros politikai, nemzeti önmeghatározás letéteményesei ezek a periférikus középpontok triviális módon mutatnak rá a széthúzó nemzetek összetartozást szónokló látszatideológiájára. És végül, a márványtáblán kívül, Németh Ilona még egy súlyos pontot is feltesz, épp az i-re. Egy videófilmjéből a családjában évtizedek alatt idejekorán meghalt férfiak történetét ismerhetjük meg. Érthetetlen öngyilkosságok, véletlen balesetek, korai betegségek árulkodnak egy sérült generáció apáiról - apáinkról. Akik még mindig a 20. századi európai történelem vesztesei: az eltussolt, elhallgatott és feldolgozatlan múlt traumáit szenvedik el még ma is, immáron mobillal és euróval a zsebükben.
2B Galéria, Budapest
2009. január 8 - február 14.

Baglyas Erika
2010. december 10.