Sajtó ...... Press
Only Hungarian language

Hang a zajban +3dB Kortárs Hangművészeti Fesztivál.

2B Galéria; Parthenon-fríz terem, Feszty-ház (Epreskert, Magyar Képzőművészeti Egyetem); Labor, Budapest, 2010. május 11-14.

"hang — elkésett zaj, ajándék gondolataidnak, az időben idegen, itt végre kihajt." Paul Celan: Semmi (Ford.: Schein Gábor)


SŐRÉS ZSOLT Drones of New Babylon/ Ahad's Masters Garden sorozat, 6. darab. Epreskert (MKE). fotó: Zérczi Attila

A hangművészet magyarországi története Paul Celan kései lírájához hasonlóan enigmatikus - remélhetőleg csak egyelőre. A huszadik század második fele óta többször felbukkan a képzőművészetben az az igény, hogy a vizualitás mellett az auralitást is bevonja eszköztárába. Több generáció több hullámban tett erre kísérletet: gondoljunk csak az Új Zenei Stúdióban működő szerzők audiovizuális alkotásaira, vagy például Várnai Gyula egyes műveire. A legutóbbi években, a 2007-ben a megalakult BESOROLÁS ALATT (BA) csoport (BLAZSEK ANDRÁS, KISS MÁTÉ, KOVÁCS IMRICH, NAGY GERGŐ, PETHŐ ZOLTÁN, ZÉRCZI ATTILA) kezdett el hangművészettel foglalkozni, egyrészt audiovizuális - több esetben helyspecifikus - performance-ok létrehozásával, másrészt pedig a +3dB Kortárs Hangművészeti Fesztivál életre hívásával, amely idén második alkalommal került megrendezésre . A BA így nem csak saját műveivel szélesíti a magyar hangművészeti palettát, de szervezői tevékenységével is igyekszik helyet biztosítani az ilyen típusú kezdeményezések számára a művészeti szcénában. Fogarasi Hunor a 2009-es, első +3dB-ről írt beszámolójának zárszavában a második fesztiválra bízza a következtetések levonását, egy ilyen szűk réteget érintő fesztivál létjogosultságának kérdését. Egy már biztos: az idén volt és remélhetőleg 2011-ben is lesz +3dB Fesztivál.


GEORGIJ BAGDASAROV Cím nélkül, performansz, Epreskert (MKE). fotó: Zérczi Attila

A szervezők az előző évhez hasonlóan a zene és a képzőművészet között elhelyezkedő művészeti ágakra: a hangművészetre és a hanginstallációra kívántak szélesebb rálátást biztosítani. Idén a fesztiválhoz azonos című kiállítás is csatlakozott, mely annak négy napja alatt volt látogatható a 2B Galériában. Három ország művészeitől három hanginstallációt láthatott és hallhatott a közönség. HANS W. KOCH Circle of fiths (2006) című tizenkét csatornás hanginstallációjának tizenkét hangszóróját a kromatikus skála hangjaiból felépülő kvintkörnek megfelelően rendezte el. A megszólaló zeneműveket és hangokat a művész ennek megfelelően bontotta fel, mindegyik hangszóróhoz egy-egy zenei hangot csatolva. A majdnem másfél órás loop alatt háromféle hanganyag szólal meg. Liszt Ferenc elsőként lejátszott, Magyar Rapszódiák (1847-1853) című darabjainak egy-egy zongorafelvételét egy Bombayben rögzített field recording (térhangfelvétel) követte. Az utcazajt a művész - minden zajt és zörejt a tonális skála egy-egy hangjának megfeleltetve - szintén tizenkét felé osztotta, mesterséges audiális teret létre hozva így az eredeti utcai környezet helyett. A harmadik hangzóanyag tizenkét akkordból álló saját szerzemény, elektronikus eszközökkel előállítva. Koch művével a zenei hangokat lefedő kvintkör mesterséges mivoltára irányítja a figyelmet, megmutatva, hogy az nem adhat teljes értelmezési keretet az auditív információknak.


NEON and LANDA Előadás, Epreskert (MKE). fotó: Zérczi Attila

NAGY GERGŐ Sinus (2009) című hangobjektjében a bipoláris színuszgörbe fizikális változása követhető nyomon. A falra függesztett fémlemezekre szerelt kontaktmikrofonok az anyag fizikai behatásait tették hallhatóvá. A lemezeket a mögöttük elhelyezkedő propellerek ritmikusan ütötték-kopogtatták meg: szabad füllel is hallható volt az általuk keltett zörej. A kontaktmikrofonok jeleit számítógép erősítette és dolgozta fel, majd továbbította az elhelyezett fülhallgatóra, magát a mozgást téve hallhatóvá. Nagy Gergő a fémlapokat, az objekt első verziójában színuszgörbe mentén helyezte el, utalva a hang hullámtermészetére. NEON & LANDA holland művészpáros Walz Promenade (2007) című installációjában különböző méretű és átmérőjű alumíniumcsövek szerepeltek párban. A csövek, amelyekbe szelepeken keresztül kompresszor által sűrített levegő kerül, az orgona sípjaihoz hasonló elven hangot adnak. A szelepeket elektronika vezérli, amelyet mozgásérzékelő indít el, ha egy látogató az installációhoz közelít. Ha nem "érzékelnek" mozgást, a csövek néhány percen belül elhallgatnak: így próbálják a művészek a befogadót folyamatos helyváltoztatásra kényszeríteni, hogy az installációt minél több szem- és "fülszögből" érzékeljék. A csövek körülbelül hárompercnyi keringőritmusra programozott játék után improvizációba kezdenek. A szerzőpáros hanginstallációira jellemző, hogy soha nem használnak hangfalakat: saját hangszereket építenek, amelyeket elektronikus vezérlés segítségével tesznek önműködővé.


NAGY GERGŐ Sinus, 2009, 2B Galéria. fotó: Zérczi Attila

A fesztivál második napján került sor az Epreskertben a zenei performanszokra , melyek a tavalyi évhez hasonlóan teltházasak voltak. GEORGIJ BAGDASAROV cím nélküli performansza nyitotta a sorozatot, amelyben sopranino szaxofont, preparált gitárt és mbirát, valamint az analóg hangszerek mellett loop-pedált és effektprocesszort alkalmazott. Az előcsalt zenei hangok és zörejek - több esetben összetett ritmusokká és dallamokká összeállva - egyre rétegzettebbé és gazdagabbá váltak Bagdasarov improvizációja nyomán, így ez az előadás tartotta a legszorosabb kapcsolatot a hangszeres zene hagyományaival. SŐRÉS ZSOLT az Ahad's Masters Garden sorozatának hatodik darabját adta elő Drones of New Babylon címmel, amely közvetlen utalás Constant Nieuwenhuys majdnem húsz éven át futó projektjére (New Babylon, 1956-1974) . A szituacionista művész olyan utópisztikus, teljességgel automatizált világot képzelt el, melyben a munkát kreatív játék helyettesíti. Víziójában az építészet központi szerepet játszik a társadalmi életben: az egész bolygót egy folyamatosan mozgásban lévő, s így állandóan változó kapcsolatokat teremtő labirintusszerű épület borítja. Sőrés az utópisztikus világ hangjait nagy számú analóg és digitális eszközből, többek között rugophonból, preparált hegedűből és chaos-padból, csalta elő. Előadása sokakból jól látható megdöbbenést váltott ki: a performer teljes odaadással, valósággal küzdött általa felhalmozott eszköztárral, amely fölött szinte elképzelhetetlenül nagy kontrollt volt képes gyakorolni. NEON & LANDA előadása, installációjukhoz hasonlóan, saját maguk által készített hangkeltő eszközök megszólaltatásán alapult. Most is a segítségükre volt a digitális eszköztár: analóg hangok és azok visszajátszott felvételei léptek egymással kölcsönhatásba, párbeszédet alakítva ki. Koncertjükben négyféle, sajátos külsejük miatt vizuális élménynek sem utolsó hangzó szobornak is nevezhető tárgyakat alkalmaztak: ferrofont, amely, mint a neve is mutatja, két egymással párhuzamosan felállított vaskorongból áll; tunelle elnevezésű fém részekkel és rugóval felszerelt alapvetően fa hangszert; háromszög alakú, szintén rugókkal felszerelt, tulajdonképp preparált triangulumot; és két nagyméretű fa kürtöt, melyek egy rugóval kapcsolódtak egymáshoz. A művészek párhuzamosan, egymás játékára reflektálva, improvizatív módon játszottak az összes hangszeren. HANS W. KOCH 1992 óta foglalkozik az előadás környezetét is a hangzásba bevonó rendszerek gyakorlati megvalósításával. A fesztiválon bemutatott előadása - [x? = op (x?)]3 - az osztrák származású amerikai fizikus és filozófus Heinz von Foerster téziséhez próbál utat találni egy hangobjekt létrehozásával. Foerster tétele visszacsatolásos, avagy autopoietikus rendszert ír le, amit Koch egy papírhenger segítségével hoz létre, amelynek egyik végére egy mikrofont, másikra egy hangszórót helyezett el. A művész max/msp program segítségével valós időben irányítja a felállított installációban létrejövő visszacsatolást.


HANS W. KOCH Circle of fifths, 2006, 12 csatornás hanginstalláció, 2B Galéria fotó: Zérczi Attil

A +3dB Fesztivál egy olyan folyamat része, amelybe nem csak a 2009-es +3dB, hanem még egy sor más, eddig feltáratlan és feldolgozatlan hangmunka is beletartozik. A magyar hangművészet történetének kutatása és nemzetközi kontextusba helyezése, a hang a zajból való kiemelése, még rengeteg feladatot tartogat a művészet- és esetleg a zenetörténet számára. Ennek egy kis részét a Besorolás Alatt már magára vállalta, és vállalja a jövőben is

Rózsás Lívia
2010/5