Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Nem egyformán együtt - A Pinczehelyi-család kiállítása

A 2B Galériában 2002-ben kezdődött a "Családok" sorozat, mely művészcsaládok tagjainak munkáit mutatja be: 2002-ben az Erdély, a Sugár, a Roskó, 2004-ben a Böröcz-család tagjainak alkotásai kerültek a galéria falaira, 2008-ban a Pán-Mezei család gyűjteménye, most pedig a Pinczehelyi-család két tagja mutatkozik be.

A meghívón a harmadik családtag, Pinczehelyi Márk fotóját is láthatjuk, aki inkább alkalmazott (grafikai) művészettel foglalkozik, és ezen a kiállításon nem szerepel alkotásaival, hanem a két festő-képzőművész tag munkáit hagyta 'szóhoz jutni'.
Felüdítő látni, hogy annak ellenére, hogy apa-fiú állít ki, festészeti világukban nagyon nagy az eltérés, sőt kimondottan két különböző festészeti gondolkodásmódot mutatnak. Közös bennük, hogy mindketten nagy táblaképeket és kisebb csendéleteket állítanak ki, ezen kívül » Pinczehelyi Sándor eddigi életművéből már ismert sajátos (organikus) formái-alakjai most kerámiákon is megjelennek. - Pinczehelyi András festményeit a sűrítettség, mozgalmasság, a részletek aprólékos kidolgozása, a plaszticitás és a színek kavalkádja jellemzi, míg apja alkotásai szellősebb-levegősebb, redukált szín- és formavilágú, nyugalmat sugalló, minimális jelzéseket alkalmazó műalkotások. A két festői világot nézve a dinamikus és a statikus alapelv egymásmellettiségét láthatjuk, amelyekben azonban az esztétikai és a pszichológiai hatás – mindkét festői világban sajátos módon – összhangba kerül. Pinczehelyi Sándor körformán megjelenített visszafogott(abb) színekkel jelzett halmotívumainak utalásos jellege totálisan ellentétezi Pinczehelyi András mindennapi kis tárgyakban és színekben tobzódó (fényekkel-árnyékokkal, szofisztikus perspektívákkal, ragyogó színekkel) már-már barokkos megfogalmazásban megfestett csendéleteit, amelyek egyben a nőiség felé tett humoros-játékos hódolatként is érthetők.
A táblaképeken Pinczehelyi András Forgatás című négy részes sorozatát láthatjuk, amelyek létrejöttének időrendje egyben jelzi e művek letisztulását és kifejezőerejük határozottabbá válását is. A csoportképek alakjainak hangsúlyozott festőisége erőteljes és sokrétű narrációra ad lehetőséget; a rettenetet és a csodálatosat egyaránt megjelenítik, miközben a valóságos és titokzatos is egybefonódik bennük. Pinczehelyi Sándor nagyméretű képei régi és újraértelmezett, 'húsba öltözött' (ön)portrék, amelyek egy-egy geggel mozdítják ki idő- és térfogalmunkat. Elgondolkodtató a jelképek kiüresedésének tárgyilagos képi megfogalmazása, ami egyben az (önmagunkkal?) való szembenézésre is szólít. A Zsolnay-kerámiákon megjelenő 'pincés-motívumok' pedig valóban meglepetésként hatnak és láthatóan folytatható utat jelölnek.
Pinczehelyi Sándor és Pinczehelyi András festészeti-képi világa képes utalni arra a térre, "ahol a szellem és a test átjárja egymást", olyan "kép-világ – mundus imaginalis -, ami a tiszta értelem és a szellemi létezők között van". Ezért lehetséges, hogy a kiállítás képei a nézőt is emlékeztetik egy világra, amely felsejlő emlékeiben, elfeledett tudásában, kíváncsi érzékeiben vagy bárhol – ami nem írható le szokásos térfogalmakkal, – és valamilyen módon létezik.
2B Galéria, Budapest
2009. január 8 - február 14.

Máthé Andrea
2009. január 23.