Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



A valós idejű pirospaprika

Gyorstalpaló metafizikai kurzust ajánl a 2B Galéria új kiállításán a legendás INDIGO csoport két egykori, ma már Berlinben élő tagja, Bori Bálint és Lábas Zoltán. Nyilván akkor is kikívánkozott volna belőlük ez a közös munka, ha a Műcsarnok nem teszi föl bájosan értelmetlen kérdését: "Na mi van?"

De hát föltette, sőt ilyen címen futó kiállítás-sorozatot rendelt hozzá, bár a "mi foglalkoztatja művészeinket manapság?" témamegjelölés mintha a 70-es évek kultúrpolitikájának kútmélyéről jött volna. Bori és Lábas a maguk részéről a "manapság" kifejezésre reagáltak, és az idő fogalmát építették objektekké, térinstallációkká. Ketyeg, zörög, forog és pattog a mutató a fantasztikus tárgyakból kreált óraművekben, képernyőn táncolnak körbe-körbe az idő logikájával egymáshoz láncolt kis- és nagymutatók, és velük meg az a bizonyos harmadik is, amelyik minden reggel idegesítően ott áll a helyén és az óra zörög, visít, kilódít az álomból. Óra az egész világ, döbbenünk rá, mert a dobozba, szivacsba, csomagolóanyagba, hamutartóba, sütipapírba, mécsesbe épített órák kíméletlenül járnak körbe-körbe, sőt az óra által fölszeletelt időt sűríti a mackósajt háromszög formája is. Meg is eszi a sajtot, nem áll meg, még egy brummogásnyira sem. És óra került a fejjel, vagyis derékkal lefelé fordított harisnyanadrágba a nő helyett, fűszálmutató vonul peckesen körbe a rögtönzött óralapon, vagy színes műanyag, ami felszúrta magára az óra számlapját, viszi magával körbe az időt, teljesen értelmetlen ez az őrült körtánc - de mit várunk az órától, ha mi magunk sürgetjük az időt?

Az egész őrült forgatag kegyetlen kritika a modern lét álomvalóságáról. Mert elég csak annyi, hogy a karóra szíjába egy radírt fűzzünk be - Bori és Lábas meg is teszi -, és az egész cirkusz összedől. De ezt a gesztust a 20. század nem tette meg, és a közeljövő kilátásai sem biztatók. Pedig a két egykori indigós olyan szabadon és merészen kezeli téma és anyag kapcsolatát, mint ahogyan egykor a mesterük, Erdély Miklós mutatta: gondolj el mindig mindent a legelejéről. Ezt teszik, amikor finomra őrölt pirospaprikából készítenek számlapot, ebben róják köreit a mutatók, mértani pontosságú fodrozódásokat hagyva a paprikaporban, ami nyíló virághoz hasonlít, de minden kör elsöpri a formákat, miközben újra ki is jelöli őket. Az önmagát újra megszülő terminátor lehet ilyen bizarr jelenség, mint ez a kiállítási sarokban szerényen meghúzódó paprika-idő. Ehhez képest a járműnek megépített, pepita nyakkendőn guruló, vagy fésű-karosszériás órák csak vidám óvodások játékszerei. De ez a piros por-sivatag, az idő rajzolatával, ez az abszurdan egyszerű igazság szépen beleveri az orrunkat a metafizikába.

Szerző:
Götz Eszter
Fotó:
2B Galéria
2008. június 26.