Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Stolpersteine - Emlékező macskakövek

Elhelyezték az első emlékező macskaköveket
Elhelyezték a holokauszt áldozatainak emléket állító első három emlékező macskakövet Budapesten a Ráday utcában pénteken; a járda kockaköveire illesztett réztáblácskák Gunter Demning német művész projektjének részeként kerültek a helyükre.

A Stolpersteine ("Botlatókövek") elnevezésű projekt keretében a mementók Rónai Béla állás nélküli tisztviselő (Ráday u. 5.), Vidor (Weisz) Oszkár cipészkellék- és textiláru-kereskedő (Ráday u. 25.), valamint Pollák Imre fűszerkereskedő (Ráday u. 31.) egykori lakhelyénél emlékeztetnek a deportáltakra.



Gunter Demning elmondta, a hatmillió elhurcolt zsidó áldozatnak próbál meg emléket állítani. A projekt Kölnben indult, a kezdeményezés nyomán Németországban mára 250 helységben 11 ezer követ helyeztek el. Az akció Ausztriában és Magyarországon folytatódik - tette hozzá.

A művész felidézte, amikor a Kölnben élő zsidó közösséget megkérdezte, nem baj-e, hogy a járókelők rátaposnak ezekre a mementókra, azt a választ kapta: "ezek a kövek nem sírkövek. A Talmudban az áll, hogy egy embert akkor felejtünk el, ha a nevét felejtjük el."

A macskakőre emlékeztető műveket az áldozat utolsó, szabadon választott lakhelyének bejárata előtt illesztették a járdába. A réztáblácskákba az elhurcoltak nevét, születésének és deportálásának időpontját, meggyilkolásának helyszínét véste a művész.



Berger Ágnes, a projekt magyarországi bevezetésének ötletgazdája és a projekt vezetője elmondta, 2007 augusztusig további 50 követ helyeznek el Magyarországon. A Berlinben élő pszichológus és kultúrmenedzser évek óta foglalkozik a kollektív emlékezet identitásformáló hatásával, a holokausztra való emlékezés új formáival, a német és a magyar múltfeldolgozás stratégiáival.

A Stolpersteine a nemzetiszocializmus minden meggyilkolt áldozatára emlékezni kíván: zsidókra, szintikre (ők Dél-Németországból és Csehországból származó, lakókocsikkal vándorló cigányok) és romákra, politikai, vallási üldözöttekre, homoszexuálisokra, az eutanázia-program áldozataira - tehát mindazokra, akiket a nemzetiszocialisták faji vagy politikai okokból üldöztek, és ezért letartóztatás, kínzás és végül a fizikai megsemmisítés fenyegette őket.

Minden macskakő két elemből áll: egy felirattal ellátott rézlemezből, valamint egy kőhasábból, amelyre a lemez illeszkedik, ezt a részét betonozzák a járdába. Annak neve és adatai, akire a macskakő emlékeztet, a lemezbe vannak vésve, azzal a felirattal, hogy "Itt lakott" ("Hier wohnte"). Egy-egy kő elhelyezését adományokból finanszírozzák.

A projekt megvalósításába egy német és egy magyar intézmény is bekapcsolódott: az együttműködő partner a 2B Galéria és a kölni NS-Dokumentationszentrum.

Fotók: budapest.hu

A Stolpersteine projekt - kiállítás

1943 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból - legtöbbször anélkül, hogy maradandó nyomot hagytak volna maguk után. A Stolperstein-ok (nyers fordításban "botlatókövek") ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá. Általuk a felfoghatatlanul nagy számok, adatok helyett egyes áldozatok személyes sorsával szembesülünk.

Günter Demnig kölni művész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésének és deportációjának időpontját, valamint meggyilkolásának helyszínét. Az így készült, macskakőre emlékeztető Stolperstein-t az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti. Mára mintegy nyolcezer ház bejárata előtt "botolhatnak" a német városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe.

A Stolperstein-ok nem sírkövek, hanem elgondolkodtató mementók a lakóhelyek mindennapjaiban, melyek a történelmet láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszik. Az áldozatokra való emlékezés plasztikussá, testközelivé és elsősorban nyilvánossá válik.



A Stolpersteine projekt egyfajta különös, az egyes kövek hálójából összeálló "emlékmű", amelyet egy civil művészi kezdeményezés indított útjára és a kezdetektől fogva állami támogatás nélkül, teljes egészében az elkötelezett polgárok lendületéből, munkájából él.

Minden egyes követ privát adományokból finanszíroznak. Németországban 95 euró - kb. 25 000 forint - szükséges ahhoz, hogy újabb kő kerülhessen letételre. Az anyagi háttér biztosítása után helyi önkéntesek - sokszor fiatalok, iskolások - segítenek a szervezésben, kutatják fel az áldozatok pontos adatait, elhurcolásuk történetét, keresik fel a világ minden táján élő hozzátartozókat.

2005 októberében Gunter Demnig a Stolpersteine projektért megkapta a német állam legmagasabb kitüntetését, a Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland-ot (Német Szövetségi Köztársaság érdemrend). 2006 augusztusában a művészt Köln díszpolgárává avatták.

Berger Ágnes projektvezető kezdeményezésére 2007 tavaszán Magyarországon is útjára indul a Stolpersteine akció. A magyarországi bevezetés partnerintézményei a budapesti 2B Alapítvány és a kölni NS-Dokumentationszentrum (Nemzetiszocializmus Dokumentaciós Központ).

"Célunk, hogy az emlékező macskakövek és a projektet kísérő kerekasztalbeszélgetések közös gondolkodáshoz vezessenek a magyar és német múltfeldolgozás stratégiáiról és esetlleg impulzusként szolgálljanak további hazai kortárs művészeti reflexióhoz."

2007 áprilisa és augusztusa között Gunter Demnig elhelyezi az elsö emlékező macskaköveket magyarországi városokban és falvakban. Ehhez kapcsolódva a 2B Alapítvány és a kölni NS -Dokumentationszentrum közös kiállításon mutatja be a magyar közönségnek Gunter Demnig eddigi munkáját a 2B Galériában.

A magyarországi bevezetés ötlete elnyerte a német-magyar kulturális együttműködéseket elősegitő Bipolar támogatását, az elsö köveket így a német kulturális tárca segitsével helyezzük el Magyarországon. A támogatás lejártával, az igények szerint itthon is a németországihoz hasonló civil alapon, adományokból folytatódhat tovább az akció.