Sajtó ...... Press
Only Hungarian language



Beszélgetés Böröcz Lászlóval
Brooklyn--Budapest, avagy 2B Óbudán

Fotó: Eisenmann József

-- Az amfiteátrumnál, az újlaki rekonstrukció sújtotta terület talán utolsó eredeti hangulatában megmaradt kis bérházának első emeletén a két Böröcz -- az itthon élő operaénekes László és a Brooklynban letelepedett képzőművész András nemrégiben lakásgalériát nyitott 2B néven. Milyen kiállítások voltak és lesznek nálatok?
-- Februárban az Erdély család tagjainak munkáival nyitottunk, és az egyéni bemutatkozások mellett ezt a családi kiállítási koncepciót folytatjuk. Szeptemberben például a Sugár család kiállítása nyílik meg: Sugár János mellett édesapja, Sugár Gyula és édesanyja, Corá Erzsébet festményei lesznek láthatók. Decemberben pedig a Roskó család -- Gábor, Bea, a húga és édesanyjuk, Rónai Éva textilművész -- állít ki közösen. Az Erdély famíliát Ádám Zoltán cigányportréi követték, egyelőre ez a két kiállításunk valósult meg. Október végére különleges kiállítást tervezünk: a New York-i Müller Miklós gyűjteménye -- aki a nyolcvanas években hozzájutott Makarius Sameer 1940-től 1946-ig Magyarországon élt egyiptomi képzőművész kollekciójához -- lesz a falakon. Makarius -- aki egyébként a Kállai Ernő menedzselte magyar "elvont művészek" köréhez tartozott -- rendkívül jó kapcsolatban volt az Európai Iskola tagjaival is, akiktől kisméretű munkákat kért és kapott. Többek között Bálint Endre, Barcsay Jenő, Anna Margit, Gyarmathy Tihamér, Vajda Lajos, Korniss Dezső rajzait vitte magával Buenos Airesbe, ahol most is él. Itt vette meg ezeket Müller Miklós, aki kölcsönadta nekünk e Magyarországon még sosem látott műveket.
-- A 2B kereskedelmi galéria vagy más formában működik?
-- Részben kereskedelmi galéria, de nem csak az. Közhasznú alapítvány keretében működünk, és ennek céljai érdekében folytathatunk kereskedelmi tevékenységet. Az előbb említett gyűjtemény is eladó, de fontos szempont, hogy egyben maradjon. Ezért a 40 darabos rajzkollekció esetében közgyűjtemény vagy komolyabb műgyűjtő érdeklődésére számítunk. Mivel én itt lakom, nem mindegy számomra, hogy milyen képekkel, tárgyakkal ébredek nap mint nap. Olyan művészeket, műveket állítunk ki, akiket-amelyeket Andrással fontosnak tartunk. Olyan minőséget akarunk bemutatni, amellyel azonosulni tudunk.
-- Körülöttünk főként testvéred, Böröcz András munkái láthatók. Miért fontos neki az itthoni megjelenés, amikor a hírek szerint New Yorkban jó nevű galériása van?
-- Az első ilyen kapcsolata Tibor Nagy gyűjtő és galerista volt, akinek halála után az új tulajdonos is foglalkoztatja. Az ugyancsak manhattani Adam Baumgold az itteni áraknak körülbelül a háromszorosáért tudja eladni András munkáit. Az ő galériája meglehetősen jó helyen, a Metropolitanhez közel, a 79. utca és a Park Avenue sarkán helyezkedik el. Nála évente-másfél évente állít ki a bátyám. András a magángalériák mellett fontos intézményeknél is bemutatja munkáit. Számára nem a kinti árainak hazai érvényesítése a fontos, nem ezért jelenik meg itthon rendszeresen, hanem mert a magyarországi megnyilvánulás lehetőségeit nem akarja feladni. Ő mégiscsak magyar művész, és az itteni színtérrel való kapcsolat nagyon fontos számára. Jövő márciusban a Budapesti Zsidó Múzeumban lesz kiállítása.




-- Míg Magyarországon az élvonalhoz tartozik, a hatalmas New York-i színpadon valahol a középmezőny élén foglalhat helyet?
-- Igen, valahogy így jellemezhetjük a kinti helyzetét.
-- A Várfok 14 Galériával való kapcsolata már megszakadt?
-- Továbbra is jó a viszonya Szalóky Károllyal, de nem köti szerződés a Várfokhoz. Ezért itt, a 2B-ben a mindenkori kiállítók művei mellett saját munkáit is eladhatja.
-- A Böröcz családnak nem lesz kiállítása? Itt, a lakásban több generáció faragványai is mutatják a hasonló érdeklődést, a szinte kényszeres kifejezési vágyat, amely Andrásnál szinte bármilyen helyzetben és anyagban -- a katonai fogda zubbonyvarrásaitól a kenyér- és ceruzaszobrokig -- megnyilvánul.
-- Anyai nagyapánk címfestőként dolgozott, és igencsak tehetséges ember volt. Dédapánk fantasztikus kalickákat épített a kanári madarainak, itt a falon is látható néhány mesterműve. Anyánk testvére Los Angelesben élő festőművésznő. Apánk csak rá jellemző "nagyvárosi népművészeti" tárgyakat alkot: mindig valamilyen funkció vezérli a faragásban. Kések, sétabotok adják nyugdíjazása óta létrehozott oeuvre-jét.
-- Nála elmondhatjuk, hogy az alkotókészséget a fiától örökölte?
-- Igen, mert András munkáitól kapott kedvet a faragáshoz.
-- Bátyád számára meghatározó volt Erdély Miklós szellemisége. A galériában is tisztán kivehető egy vonulat: a magyar kiállítók elsősorban az Erdély köré csoportosuló alkotók közül kerülnek ki.
-- Ez a szellemiség meghatározó és megkerülhetetlen, de az a furcsa, hogy ezt még mindig csak kevesen tudják. Én még kamaszként találkoztam András barátaival és Erdéllyel, így most érdekes, de magától értetődő, hogy őket mutatom be a galériában. Nem véletlen, hogy a nyitókiállítás az ő és a családja munkáiból állt össze. Szenes Zsuzsának lesz jövőre nálunk egy tárlata a Lajos utcai életmű-kiállításával egyidejűleg: így a környékbeli óbudai "galériahálózathoz" is kapcsolódunk.
-- Fontosnak tartjátok, hogy egy képzőművész közvetítő, művészettörténész vagy kurátor nélkül a saját kezébe vegye műveinek bemutatását, értékesítését?
-- Nálunk a mű a fontos, amely megáll a saját lábán, nem valamiféle esetleges koncepcióhoz rendelünk alkotásokat puszta illusztrációként.




(A Sugár család kiállítása október 19-ig látható.)

Július Gyula
2002. szeptember