„Minden kis mozzanathoz és minden részlethez előzmények hosszú sora fűződött, sőt folyamányok, következmények, később történt dolgok tartoztak hozzá, melyek visszamenőleg, visszahatólag egészítették ki a jelentését, tették teljessé az értelmét;” (Ottlik Géza: Iskola a határon. Magvető Zsebkönyvtár, Bp., 1959, 111.o.)
Az alábbi munkával emléket szeretnék állítani az egykor virágzó óbudai zsidó közösségnek, amely mára szinte nyomtalanul eltűnt, noha a legrégibbek egyike volt Magyarországon. Míg Pest város magisztrátusa 1805 előtt nem engedélyezte zsidók letelepedését a város falain belül, addig a gróf Zichy család szívesen fogadta a bevándorlókat, hogy a hiányzó munkaerőt pótolhassa. Óbuda „kikötőként”, Buda és főleg Pest közelsége miatt volt vonzó a zsidók számára. A Zichyek által védett ún. Schütz-Jud vásárolhatott telket, lehetett iparos, kereskedő, a hitközség építhetett imaházat, iskolát alapíthatott.
Az itt közreadott kutatás középpontjában az óbudai zsidó közösség történetének egy kis szelete, az Óbudai Izraelita Elemi Iskola 1920 utáni története áll. Mivel azonban az óbudai és a budai hitközség egymás szomszédságában működött, a Budai Izraelita Elemi Népiskola is megemlítődik. A két iskola diákjai kapcsolatban álltak egymással, előfordult, hogy egy testvérpár egyik tagja az óbudai Zichy utca 9. szám alatti iskolába, másik tagja a Zsigmond király út 49. szám alatti budai iskolába járt. (Pl. Mayer Tibor és Mayer Éva, Márkusz Bandi és M. György) Vándor Andor 1946. február 15-ig a budai iskolát is igazgatta.
A vezérfonalat a személyes történelem, vagyis a túlélők visszaemlékezései alkotják.
Ennek legfontosabb magyarázata a múlt személyes megközelítésébe vetett szilárd hitem.
Meggyőződésem, hogy az emlékezet fájának csupán kérge a történelem. A kéreg alatt rejtőzködő sorsokat, egyszeri és megismételhetetlen történeteket keresem.
Bővebben...