Erdély István kiállítás

ERVÁN
Erdély István művészetéről

"E képek tarka, bűvölő felszíne mögött örvényes mélyek nyílnak, húzzák az embert befelé. Izgatott világ – euforikusan dagad ki a keretből, rámászik a valóságra, igyekezvén elfoglalni minél többet – a látvány mégsem pusztán érzékeinket borzoló tényező, mert bölcseleti mélye van, szinte tételes tartalmak hordozója. Két képzőművész neve bukkan fel: William Blake és Odilon Redon. Az angol és a francia mester is bölcseleti tartalmat rejtett kábító, elvarázsolt világa mélyére."
Ascher Tamás jegyezte be ezeket a sorokat Erdély István 83 éves korában, a Vízivárosi Galériában rendezett első kiállításának vendégkönyvébe.
Erdély István egyébként "II. Anonymus" aláírással maga is írt elemzést önnön alkotói személyiségéről és tevékenységéről, olyan mélységekben és objektivitással, amelyek alapos megfontolásra késztethetnek mindenkit, aki a maga művészi tevékenységéről és gondolkodásmódjáról a széles nyilvánosság előtt kíván megnyilatkozni.
Erdély István (művésznevén Erván) 1897. szeptember 8-án született Marosvásárhelyen, és 1987 februárjában, 90. évében halt meg Budapesten. Végzettségét tekintve építészmérnök volt, diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte. A Magyar Királyi Dohányjövedék építésze és miniszteri tanácsosa lett, majd a II. világháború után a már a Fővárosi Tanács keretében működő Dohányjövedék mérnöke maradt nyugdíjazásáig. Dohánygyárak építését vezette, kivitelezett kiállítási pavilonjai sorozatban nyerték az első díjakat.
Építésznek ment, mivel nem ismert olyan rokonlelkű művészt, akit tanítómesterének elfogadhatott volna. Magyaros, ornamentikus motívumkinccsel díszített iparművészeti tárgyait már 1925-ben kiállították az Országos Kézműipari Tárlaton, melyen iparművész oklevelet kapott. Rengeteg találmánya volt, UNIVERZ néven ismert falazó-héj építőelemével 12 ház épült.
Felesége, Óriás Aranka volt az egyik legismertebb magyarországi médium a tízes-húszas években. Öt gyermeke közül kettő élte túl a Holokausztot, egyikük Erdély György a második világháború végén tűnt el, valószínűleg orosz fogságba esett, öccse Miklós, az avantgárd művészetek hazai történetének egyik legnagyobb formátumú személyisége volt, aki 1986-ban hunyt el.
Erdély István művészi pályájának talán legfontosabb műve lakása festészeti aurájának megteremtése volt, egy, a nagy Bauhaus-építész, Molnár Farkas által tervezett házban. Hagyományos olajképein kívül lakása falait, mennyezetét, ajtóit is aprólékos műgonddal díszítette. Konyháját és szobáinak falát a saját maga által kidolgozott üvegcsempe kompozíciókkal díszítette.A művészettörténészek képei expresszivitását, a szecesszióval, a szürrealizmussal, de méginkább a 20. század eleji spirituális művészettel való kapcsolatukat, a vonalszövedékek burjánzását, a zenei harmóniát és az erdélyi szecesszió színességét emlegették alkotásai kapcsán.

Antal István "Juszuf"